2014. május 25.
ajánlom

Mítoszok és tények a dizájner drogokról


myth1_1.jpgIdőről időre morális pánikrohamot okoz a közvéleményben a hír, hogy olyan új drogok kerülnek a piacra, amelyek minden eddiginél veszélyesebbek, és egyre több fiatal esik nekik áldozatul. A hírek részben igazak: a drogpiac soha nem volt még ennyire instabil és nyugtalan, mint éppen napjainkban. Van okunk az aggodalomra. Az új szereket és a fogyasztókat démonizáló sajtóbeszámolók azonban inkább csak a zavart növelik a fejekben azzal kapcsolatban, hogy miért fogyasztanak a fiatalok új szereket, ezek miért veszélyesebbek, mint a korábbiak, és mit lehetne tenni, hogy visszaszorítsuk a drogfogyasztás ártalmait.

 1. Mítosz: A dizájner drogok pusztán kémiai hatásaik miatt veszélyesebbek

Tény: Az emberi tényező legalább annyira fontos. Szinte minden stimuláns drog okozhat kiszámíthatatlanul paranoid és agresszív viselkedést túladagolás, illetve túl gyakori fogyasztás esetén, legyen szó akár a hagyományos kokainról vagy amfetaminról, akár az alig egy-két éve a piacon futó anyagokról, mint például a pentedron. Az új szerek károsságát gyakran egyáltalán nem lehet megérteni pusztán a kémiai tulajdonságaikból kiindulva, azt gyakran éppen az újdonságuk, ismeretlenségük magyarázza. Amikor az alkoholt mint új drogot az európaiak bevezették az amerikai őslakosoknak, annak szintén pusztító hatásai voltak a közösségre. Hiszen rögtön a tömény italok mértéktelen fogyasztása terjedt el a körükben, nem pedig a kulturált borozgatás a vacsora mellett. Az új szerekkel kapcsolatos legtöbb balesetet az okozza, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában ezeknek a hatásaival és a dózisával, ezért hajlamosak túladagolni őket, és kiszolgáltatottabbak a függőség kockázatának is. Például amikor a mefedron betiltása után az utcán elterjedt az MDPV nevű szer, a fogyasztók a mefedronhoz hasonló dózisban kezdték fogyasztani, abból azonban tízszer kisebb dózis is intenzívebb hatásokkal járhatott, mint a mefedroné, ezért sokan a kórházban kötöttek ki. Ha valaki korábban csak sört ivott, és hirtelen egy számára ismeretlen italt, pálinkát adnak neki, az valószínűleg hasonló hatást válhatna ki. Előfordulhat az is, hogy egy új szer hatásai jóval később jelentkeznek, mint egy már ismert szer hatásai, így a fogyasztó, abban a hitben, hogy gyengébb szerhez jutott, többet vesz be, aztán a hatások jóval intenzívebben jelentkeznek. Különösen veszélyes mindig a különféle drogok kombinálása (politoxikománia), a legtöbb drogtúladagolásos halálesethez több szer (beleértve az alkoholt is!) együttes fogyasztása vezet.  

2. Mítosz: Az új szerek szükségszerűen ilyen hatást váltanak ki

Tény: Amennyiben az új anyagok fogyasztására alkalomszerűen, átlagos fogyasztói dózisban, megfelelő belső állapotban (set) és külső környezetben (setting) kerül sor, akkor nem váltanak ki agresszív és paranoid viselkedést – nem csinálnak örjöngő zombit a fogyasztóból. A szintetikus drogok fogyasztóit éppen olyan nagy különbség választhatja el egymástól, mint az alkalmi borozgatót a pálinkát mértéktelenül magába döntő alkoholistától. A médiabeszámolók mindig a fogyasztók leglátványosabb, leginkább problémás magját mutatják be, hiszen ebben van a sztori - különösen, ha valami izgalmas, egzotikusan tálalható újdonságról van szó. Amikor Amerikában beindult a kokain-hullám a 80-as években, a sajtó tele volt az agresszív kokain-zombikról szóló beszámolókkal. De ettől még a fogyasztók túlnyomó többsége nem feltétlenül problémásabb, mint a hétvégén alkohollal bulizó fiatalok. A daath.hu online közösség például készített egy felmérést, a szintén szintetikus katinon csoportba tartozó mefedron nevű drog (utcai neve: “kati”) 319 hazai fogyasztóját kérdezték meg a tapasztalataikról. Az alkalmi használók többsége soha nem tapasztalt jelentős negatív hatást – hiszen ők alkalomszerűen, főleg partizáshoz, orrba szippantva vagy üdítőben feloldva fogyasztották a drogot. Náluk a szer az empátia, az eufória, a relaxáció, a kommunikációs készség növekedését eredményezte. Ellenben a rendszeresen fogyasztókra a szer teljesen más hatással lehet, különösen, ha injektálva fogyasztják, és ha az életmódszerű drogfogyasztástól már legyengült fizikai és lelki állapotba kerültek. Ha egy fogyasztó rendszeresen kihagyja az éjszakai alvást, nem táplálkozik eleget, az önmagában is extra megterhelést jelenthet a szívre és a többi szervre. Ha nem fogyaszt megfelelő mennyiségű vizet, akkor a szervezete túlhevülhet, ez akár belső vérzést is okozhat. A hagyományosabb szerek, így például az Ecstasy, a speed fogyasztói ezzel már tisztában vannak, és tudatosan csökkentik a balesetek kockázatát.    

3. Mítosz: Az új szerek gyors betiltása, a rendőri szigor az egyedüli megoldás

Tény: Az új szerek azért válhatnak ilyen népszerűvé, és azért váltják ilyen gyorsan egymást, mert az állam tiltja és üldözi a hagyományos szerek fogyasztását. Az első komoly sikert elért dizájner drog, a mefedron csak azután tudott nagy népszerűségre szert tenni, hogy a jó minőségű Ecstasy-tabletták hozzáférhetősége az összehangolt rendőri munka következtében drámai módon lecsökkent. A Józsefvárosban az intravénás heroin-fogyasztók nem tértek volna át tömegesen a dizájner drogok injektálására, ha nem csökkent volna le a városban a jó minőségű heroinhoz való hozzáférés. Nem véletlen az sem, hogy a legális fűboltokkal rendelkező országokban nincs kereslet szintetikus fűpótlékokra, míg Magyarországon igen. A fogyasztók mindig a biztonságosabbnak, olcsóbbnak, könnyebben beszerezhetőbbnek vélt drogokat részesítik előnyben. A drogtilalom azonban többnyire abba az irányba hat, hogy egyre potensebb és kiszámíthatatlanabb drogok jelennek meg a piacon. Amikor az alkoholtilalmat bevezették Amerikában, eltűnt a sör és a bor, ehelyett elterjedtek a tömény italok, sőt, a korszak végén már az alkohol intravénás fogyasztása is megjelent. Míg egy legális piacon az állam korlátozhatja a termékek hatóanyag-tartalmát, hozzáférhetőségét, a fogyasztás módját, helyét, életkorát stb., addig a feketepiacon erre nincs lehetőség. Kizárólag a szer kínálatának visszaszorítására törekszik. Amikor azonban a kínálat egy drogból úgy csökken, hogy az nem egészül ki a kereslet csökkenésével, akkor a fogyasztás nem szűnik meg, pusztán más, esetenként veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb drogok fogyasztása helyettesíti a korábbiakét. A szakirodalomban ezt nevezik léggömb-effektusnak. Az egyes szerek betiltása arra készteti a forgalmazókat, hogy még újabb szereket dobjanak a piacra, a drogpiac pedig ennek megfelelően folyamatos fluxusban, gyors változásban van, ez a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság pedig önmagában óriási kárt okoz. Paradox módon tehát az államnak éppen az a törekvése teszi ennyire kiszámíthatatlanná és instabillá a drogpiacot, hogy megpróbálja teljesen megszüntetni a drogok keresletét és kínálatát. A hibát itt kell keresni!


A Drogriporter filmje arról, hogyan próbálták meg kezelni a dizájner drogok problémáját Új-Zélandon

Amennyiben valóban szeretnénk javulást elérni, akkor a drogmentes társadalom hajszolása helyett egy stabilabb, kiszámíthatóbb és biztonságosabb drogpiac realisztikus célját kellene kitűzni. El lehetne érni, hogy 1) ne legyen ilyen nagy kereslet folyamatosan újabb és veszélyesebb drogokra azzal, ha ismert és kevésbé kockázatos szerek fogyasztását nem üldöznék; 2) a drogfogyasztók kevesebb kockázattal és ártalommal fogyasszanak szereket, a megfelelő fogyasztóvédelmi, ártalomcsökkentő információk és szolgáltatások biztosításával, a nemfogyasztók, fiatalkorúak védelmével; 3) a függők nagyobb arányban jussanak kezelésbe, és az állam többet tegyen a problémás szerfogyasztást újratermelő szociális problémák megoldásáért. Ez persze nem annyira vonzó cél, mint a kereslet teljes megszüntetése, viszont sokkal jobb helyzetet teremtene, mint a mai. A kevesebb több. 

A bejegyzés trackback címe:

http://drogriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr806205381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.