"Minden komplex kérdésre van egy egyszerű válasz, és ez a válasz rossz."

"Tiltsd a drogot, ahol éred, ezzel is a békét véded!" - egy szlogenpályázat margójára...

2017. augusztus 14. - Drogriporter

kender.jpgVendégszerzőnk írása egy a kábítószer-ellenes világnap alkalmából kiírt pályázattal kapcsolatban. 

"Szlogenírói pályázatot hirdetünk a Kábítószer-ellenes Világnap alkalmából." - olvasható a győri önkormányzat médiacége által, vagyis közpénzből 61.450 példányban terjesztett hetilapban. (Győr Plusz. VII. évfolyam 26. szám. 2017. június 30.) A versenyre iskolások pályaműveit várják. Úgy tűnik, a világ e téren nem sokat változott. Mikor én voltam általános iskolás a '80-as években, nálunk verset írattak a szenvedélybetegségek elleni harc jegyében. Arra már nemigen emlékszem kristálytisztán, hogy szerencsétlen osztálytársaim miket izzadtak ki magukból a tanerők nyomása alatt. De a sajátom úgy beleégett az agyamba, mint egy rossz trip:

"Mi, ha felnőttek leszünk
Egészségesek leszünk
Nem dohányzunk, nem iszunk
Hurrá, hurrá, hurrá!"

Nagyjából a többiek is hasonló színvonalú írásokkal örvendeztették meg a pedagógusokat. Akik fellélegeztek: ezt is letudtuk, kipipálhatjuk, hogy tettünk valamit a jövő nemzedék egészséges fejlődéséért. Valahol ezen a színvonalon mozog a hivatalos, kincstári prevenció Magyarországon. Hogy a pályázat kiírói nagyjából mennyit tudhatnak a fiatalok drogfogyasztási szokásairól, az is jelzi, hogy képi illusztrációnak egy kokaincsíkot  (legalábbis arra hajazó fehér port) bankjeggyel felszívó illető fotóját választották. Mintha a középiskolások vagy egyetemisták körében ez lenne a tipikus. Holott legalább féltucat olyan szer van, amely jóval népszerűbb e körben. A felhívás szövege is árulkodó.

"A szlogennek egyeznie kell a szervezet céljával, lehetőségeivel - azaz a kábítószer-fogyasztás megelőzéséről, a használat és a fogyasztók számának csökkentéséről, a fogyasztók védelméről, segítéséről, a terjesztés visszaszorításáról, a droghasználattal (kábítószer-használat, alkoholfogyasztás, dohányzás) járó veszélyekre való figyelemfelhívásról, tájékoztatásról, a használatból eredő ártalmak csökkentéséről kell szólnia." - írják. Vagyis a legális tudatmódosítók ellen is lehet szlogeneket gyártani.

Ugyanakkor a folytatásban ezekről nemigen esik egy árva szó sem. Helyette azt ragozzák: "A kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napját 1988. június 26. óta évente ezen a napon tartják meg világszerte, mert több százmillió ember fogyaszt rendszeresen illegális szereket. A drog évente körülbelül 200 ezer ember haláláért közvetlenül felelős, az egészségi ártalmakon túl szétzilálja a családokat, fenyegeti a közbiztonságot, veszélyezteti a társadalmi fejlődést." Persze nem csoda, hogy a tüdő-, és/vagy gégerákban, infarktusban, érszűkületben, agyvérzésben, májzsugorban, vesebajban és jó pár egyéb, alkohol vagy dohányzás okozta betegségben világszerte elhunytak százezreiről nemigen esik szó. Hisz akkor a szlogenírásra kiszemelt fiatalok kínos, kellemetlen kérdéseket tennének fel.

Mondjuk arról, hogy amennyiben az összes drog betiltása mellett azzal érvelünk, hogy sokan halnak bele, akkor miért nem érv ez az alkohol kriminalizálása mellett? Ha a terjesztés visszaszorítása a szesz és a cigaretta esetén is cél, akkor miért osztogatnak dohányárusítási koncessziót a haveroknak? Miért próbálták adómentessé tenni a pálinkafőzést? Miért zajlanak országszerte bor- és pálinkafesztiválok politikusok védnöksége és nyitóbeszéde mellett? A fenti kérdésekre adott válaszoktól pedig talán még jobban félnek azok, akik az ilyenfajta pályázatokat kiírják. Ugyanis teljesen evidens, hogy az alkohol, a dohányzás (vagy akár az ugyancsak kormánybarát kezekben lévő szerencsejáték) kártéteményei nem szolgálnak alapul a betiltásukra. Mivel attól, hogy tízezrek betegszenek meg vagy hülyülnek el a tablettás bortól, a házilag főzött töménytől, még milliók tudják az igényesen előállított szeszt kulturáltan fogyasztani. Igen, vannak gégerákos láncbagósok, de tömegével olyanok is (köztük e sorok írója) akik pár évig dohányoztak, aztán gond nélkül leszoktak, és nem okozott számukra semmi gondot.

Százezrek betegszenek és halnak bele globális szintem egyes illegális drogfajták használatába? Meglehet. A szintifüvet (más néven herbált) vagy a heroint valószínűleg a legalizáció harcos támogatói sem ajánlanák jó szívvel kipróbálásra senkinek. De vannak másfajta drogtípusok, amelyeket százmilliók fogyasztanak -  körülbelül úgy, mint a cigarettát vagy az alkoholt. Életük bizonyos szakaszában használják, a következő szakaszban pedig gond nélkül abbahagyják.  Úgy, hogy kórházba, elvonókúrára emiatt nem kerülnek, orvosi kezelést soha nem vesznek igénybe. Egészségkárosodás nélkül folytatják pályafutásukat. Egyetemista koromból sok tucat olyan embert ismerek, akik a marihuána, az Ecstasy, a speed vagy az LSD aktív, rendszeres élvezői voltak. De ebből sem akkor, sem később sem származott semmi bajuk. Jelenleg családos, többgyerekes orvosok, ügyvédek, mérnökök, szakfordítók, újságírók vagy tanárok. Az alkalmi, időszakos drogfogyasztók világméretekben százmilliós, sőt talán milliárdos táborának elenyésző, törpe kisebbsége az, amelyik emiatt súlyos, maradandó károsodást vagy halált szenved.

Amennyiben veszélyezteti és fenyegeti valami az átlagos droghasználót, akkor az két dolog. Az egyik a büntetőeljárás, amely egy feddhetetlenséget megkövetelő szakmába belépni akaró fiatalnak a karrierjét is szétzúzhatja. A másik, (ami ugyancsak a tiltó szabályozásból fakad) hogy a legalitás hiánya miatt a kriminalizált tudatmódosító szereken nincs feltüntetve az összetevők és mellékhatások pontos listája. Vagyis, míg aki egy doboz cigit vagy üveg pálinkát vesz, pontosan tájékozódva lehet annak káros mellékhatásairól, "töménységi fokáról", a túlzott fogyasztás veszélyeiről, az illegális szereknél ez nem, vagy csak jóval nehezebben lehetséges. Ergo, a drogfogyasztók oroszlánrészét nem (vagy nem elsősorban) maga a szerhasználat, hanem a kriminalizációból fakadó rizikók teszik ki veszélynek.

S még valami, melyet árnyalatvakságnak hívhatunk, legalábbis én így neveztem el. A közbeszéd jó néhány zónáját jellemzi a differenciált, fokozatokat és árnyalatokat látni, megkülönböztetni tudás hiánya. Miről beszélek? Vegyük mondjuk a szexmunkát, amelynek főáramú megítélését ugyanez jellemzi. A pénzért nyújtott nemi aktus teljes körű legalizációjának hívei (így természetesen én is) gond nélkül képesek elismerni, hogy van kényszer-prostitúció is. Tehát, hogy erőszakkal, zsarolással vesznek rá embereket ilyen tevékenységre. Illetve döntésképtelen, felelősen választani aligha tudó fiatalkorúakat dolgoztatnak itt. Mi ezt elismerjük. A tiltáspártiak azok, akik képtelenek elfogadni az érme ugyancsak létező másik oldalát. Hogy van önkéntes, szabad elhatározásból, a rizikóknak és veszélyeknek tudatában lévő felnőttek által űzött szexmunka is. Nagyjából ugyanez a helyzet a drogoknál. A liberalizálás hívei soha nem tagadták, hogy vannak súlyos függőséget okozó, illetve az ellenőrizetlen adalékanyagok miatt komoly egészségkárosodással járó drogfajták.

Csak éppen az a helyzet, hogy ez nem minden drogra igaz. Ahogy a drogfogyasztók viszonylatában szintén ég és föld különbségek lehetnek. Igazából a demagóg, manipulatív, a tényekre fittyet hányó kriminalizációs propaganda épp a tudatos, felelős szerhasználókról pereg le leginkább. Ők azok,akik használat előtt utánaolvasnak, rákeresnek, megkérdeznek olyanokat, akik már kipróbálták. Nekik aztán hiába próbálják beadni, hogy egy füves cigi elszívása egyenes út az aranylövésig. Nem veszik be az amúgy is rég megdőlt, illetve tudományosan soha nem is bizonyított kapudrog-elméletet. De miért lehet ezek dacára is tiltani, sőt a kriminalizációt szigorítani nálunk egy olyan időszakban mikor a prohibíció és drogszigor őshazája, az USA újabb és újabb tagállamai könnyítenek, dekriminalizálnak, legalizálnak, sőt liberalizálnak?
 
Már 2012-ben liberalizációs hullám futott végig Amerikán a könnyűdrogokat illetően. Innentől szabadidős célból lehet füvezni Colorado államban, ahol nagyobb arányban támogatták ezt az opciót, mint ahányan a választáson Obamára szavaztak, és Washington állam is a füvezés szabadsága mellett voksolt. Massachusetts népe orvosi célra engedélyezte a marihuánát. Legutóbb pedig - Oregon és Alaszka után - Nevada is legalizált. 

Csakhogy - hazánkkal szemben - az USA (valamint jó néhány más nyugati ország) alapvetően fiatalodó, de legalábbis fiatalos. Ha a "bennszülött" népesség csökken is, de a (nem utolsósorban térségünkből) oda beáramló fiatalok javítják az arányt. Megóvva e társadalmakat az elöregedés, a gerontokrácia durva hatásaitól. Mindnyájan ismerhetünk eme hatásokra példákat. A nyugdíjast, aki a Kádár-rendszerben élő fiatalként még annak tartotta a sorkatonaságot ami: szívatásnak. Most viszont vénségére nosztalgiával tekint vissza rá, s azon dohog, hogy ezekre a mai  fiatalokra is ráférne a laktanya. Nagyjából ugyanígy van ez azoknál, akik a '60-as '70-es években lelkesen tolták a spanglit, a bélyeget, ma viszont kőkonzervatív republikánus szavazók. Nyilván nem szabad általánosítani, egyáltalán nem minden idős ember gondolkodik így, de hogy van egy ilyen domináns, illetve hangadó tendencia az öregek körében, az tény. Ám nyugaton a keletről jövő vérfrissítés bekompenzálja ezt. Viszont mi kompenzálja nálunk? A mai fiatalokat szidó öregek társadalmon belüli számaránya egyre nő, a fiataloké viszont a (nem csak a demográfiai apály, de kivándorlás miatt is) csökken. A kriminalizálás eme mind jobban növekvő, mind befolyásosabb nyugdíjas-réteget szolgálja ki.

Orbán Viktor és pártja látszólag semmit nem kíván jobban, minthogy szaporodjon a magyarság, a fiatalok pedig hazatérjenek. Valójában semmi nem jelentene nagyobb veszélyt az ultrakonzervatív, razziázó drogpolitikára, mint a népesség újrafiatalodása. Természetesen a fiatalellenes rezsimben is vannak fiatalok, akik egyenlőbbek. Vágó Gábornak jó eséllyel igaza van abban, hogy bizonyos helyeken Pintér Sándor egyenruhásai nemigen fognak monstre razziákat tartani. "Egy random Fidelitas buliban arányában több füvest találnának a rendőrök, nem is beszélve az Orbán Ráchelhez köthető habonyporos belvárosi bulihelyekről. Ám oda véletlen sem mennek razziázni. Csak az ipari kendertermesztésről és -felhasználásról szóló konferenciára, amely célt egyébiránt a kormány is támogat." - írja. Valóban, az éjszakában bulizó fiatalok jelentős része is nyílt titok, köztudomású tény gyanánt szokta elkönyvelni, hogy bizonyos privilegizált helyeket "felülről bevédenek"  A politikai védelemben nem részesülő bulihelyekre, illetve az oda látogató fiatalokra viszont továbbra is nagyobb veszélyt jelent a démonizáló, ijesztgető propaganda mellett folyó üldözés, mint az ésszel, mértékletesen történő szerhasználat.

Papp László Tamás

A bejegyzés trackback címe:

http://drogriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr6912747138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.