"Minden komplex kérdésre van egy egyszerű válasz, és ez a válasz rossz."

5 dolog, amit az addiktológiai kongresszuson megtudhattunk

2017. december 06. - Drogriporter

word-cloud-addiction-72dpi-shutterstock_394635073.jpgA Magyar Addiktológiai Társaság siófoki konferenciáján megismerhettük a legújabb drogfogyasztási trendeket és az ellátórendszerrel kapcsolatos problémákat. Íme néhány érdekes tanulság! 

1. A mélyszegénységben élő fiatalok drogfogyasztása csak a jéghegy csúcsa

A média sokat cikkezett az elmúlt időben arról, hogy a főleg romák által lakott szegénytelepeken (szegregátumok) is terjed a dizájner drogok fogyasztása (mi is készítettünk erről filmet). Az elmúlt évben mintha a kormányzat is felébredt volna szendergéséből, és kezdene ráébredni, hogy a szegregátumok időzített szociális bombák. A minisztérium újabban kutatásokat támogat, hogy feltárja a mélyszegénységben élő fiatalok drogfogyasztási szokásait. Ezen kutatások egyikéről számolt be Lannert Judit. A szegregált általános iskolák tanulói körében végzett felmérés kimutatta, hogy a dizájner drogok fogyasztása ezek között a fiatalok között magasabb, mint az általános népességben. És ahol megjelenik, ott jóval nagyobb károkat okoz. A drogfogyasztás csak a jéghegy csúcsa, a problémák jóval mélyebbek és sokrétűbbek. A nyomor és kirekesztettség önmagában még nem vezet drogproblémákhoz, de az ezzel együtt járó ingerszegény környezet, rendkívül alacsony színvonalú oktatás, a megfelelő szülői kontroll hiánya mellett felnövő gyermekek veszélyeztettebbek. A kutató szerint a kiégett, túlterhelt pedagógusok, a gyógyszer- és alkoholfüggőséggel küzdő szülők és úgy általában a gyermekeket körülvevő egész felnőtt közösség rendkívül leromlott fizikai és mentális egészségi állapotban leledzik.

2. Egyre több hajléktalan ember fogyaszt dizájner drogokat

Míg egy 2007-ben végzett felmérés szerint a hajléktalanok körében nagyjából hasonló érintettségeket figyelhettünk meg az illegális szerfogyasztás terén, mint az általános népesség körében, a Paksi Borbála által most bemutatott kutatás szerint a helyzet azóta sokat romlott. A hajléktalanok ma már kimondottan veszélyeztetett csoportnak számítanak, különösen az új pszichoaktív anyagok (dizájner drogok) fogyasztása terén. Minden tizedik hajléktalan - az általános népességhez képest nyolcszor annyian - fogyasztanak illegális szereket legalább havonta. Ötször annyian fogyasztanak alkoholt naponta. Háromszor többen fogyasztanak kannabiszon kívül más drogokat is. Az pedig nem meglepő, hogy jóval több problémájuk van a rendőrséggel, mint az otthonnal rendelkezőknek. A lakhatási problémák és a drogproblémák közötti összefüggés eddig is ismert volt, ami viszont riasztó, az a helyzet drámai romlása az elmúlt években. Bár a kutatás nem ment bele a trendek magyarázatába, nem nehéz felismerni azokon az elmúlt évek szegényellenes intézkedéseinek hatását.

3. Még mindig nagyon férfiközpontú az ellátórendszer

A magyar addiktológiai ellátórendszer az elmúlt húsz évben elsősorban felnőtt fehér férfi heroininjektálók befogadására rendezkedett be. Ezt a szomorú igazságot szűrhettük le Kaló Zsuzsa kutatási beszámolójából (rádióbeszélgetés vele itt!). A drogfogyasztó lányoknak, nőknek számos olyan szükséglete és igénye van, amelyekre nagyon kevés szervezet van felkészülve. Gyakoriak körükben például a kezeletlen traumák, amelyek gyermekkori abúzusból vagy párkapcsolati erőszakból származnak. Gyakran ma is abúzív kapcsolatban élnek. A drogfogyasztás gyakran a poszt-traumatikus stressz öngyógyításának egy formája. A megkérdezett hazai szervezetek 73%-ánál nincs semmiféle lányoknak, nőknek szóló program, ahol van, ott is leginkább a varrókörhöz hasonló foglalkozásokra terjed ki. Ideje ezen változtatni és a nők számára is hozzáférhetővé tenni az ellátóhelyeket, és nekik szóló szolgáltatásokat kialakítani. (Lásd az erről a témáról készített írásunkat!)

4. A szegregátumokban szegénypolitika nélkül nem lehet visszaszorítani a drogfogyasztást

Észak-magyarországi és dél-dunántúli szegregátumokban élő, dizájner drogokat fogyasztó fiatalok körében végzett vizsgálat eredményeiről számolt be Rácz József professzor. Háromféle drogfogyasztási mintát különböztetett meg: 1) stresszoldási célú, a 2) túlélést elősegítő és a 3) többletet adó (pörgés, közösség, vigalom) - bár ez utóbbi kategória elsősorban a hagyományos kábítószerek fogyasztóira jellemző. A dizájner drogok fogyasztói alig számolnak be eufóriáról - számukra a drogfogyasztás többnyire arról szól, hogy a mindennapok túlélésért folytatott küzdelmében felszínen maradjanak. Az éhezés ezeknek az embereknek a mindennapok részét képezi. Bármennyire is különösnek hangzik a kényelmes középosztálybeli jólétből, számukra a drogfogyasztás bizony túlélési stratégia. A holisztikus értelemben vett egészség, mint a kreatív energiák felszabadulása viszont nem segítené elő azt, hogy ebben a környezetben túléljenek. Rácz professzor előadása végén hangsúlyozta, hogy ezekben a szegregátumokban az addiktológiai beavatkozások önmagukban teljesen elégtelenek - szegénypolitikára lenne szükség, ami megteremti az emberhez méltó élet feltételeit.

5. Az addiktológiai szakma megosztott, mesterséges törésvonalak mentén

A konferencia számos szekciójában felmerült, hogy az ellátórendszer súlyos forrás- és szakemberhiánnyal küzd. Ezeket a problémákat a legátfogóbban B. Erdős Márta előadása tárta fel. Kutatásuk során 113 ellátóhely munkatársait kérdezték meg, ezek 73%-a szociáis 27%-a egészségügyi szolgáltató volt. A válaszok azt mutatják, hogy a jelenlegi helyzetben a szolgáltatók az alapszolgáltatások fenntartásáért küzdenek, nincs kapacitásuk arra, hogy minőségbiztosítással, fejlesztéssel, hazai vagy nemzetközi szakmai kapcsolatok építésével, jó gyakorlatok beépítésével foglalkozzanak. A szakmát ezenkívül különféle törésvonalak osztják meg, ezek többsége persze nem kibékíthetetlen ellentétet takar, sokkal inkább a politikai hatalom vetíti rá őket a szakmai életre. Ilyen például az ártalomcsökkentés vs. felépülés ellentét - hiszen a drogfogyasztás kockázatait csökkentő és az absztinencia elérését célzó beavatkozásoknak ugyanazon integrált ellátórendszer részét kellene képezniük, amelyben sokféle szemlélet megfér egymás mellett. Ezeket csak a politika állítja szembe egymással. Sajnos az elmúlt években az ártalomcsökkentő programok állami támogatása lecsökkent, tűcsere programokat zártak be, és ez nem maradt hatástalan a szakmára. A másik ilyen ellentét az egyházi és a civil szolgáltatók közötti ellentét, amely szintén amiatt élesedett ki, hogy a jelenlegi kormányzat diszkriminatív módon előnybe hozza az egyházi szolgáltatókat, akik jóval több forrással és kapcsolati tőkével rendelkeznek. Csak remélni lehet, hogy egyszer majd helyreáll a megfelelő egyensúly.  

Fontos még megemlíteni, hogy a Magyar Addiktológiai Társaság kongresszusán a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) első ízben adta át a szakma elismerését kifejező díjakat. Nyírády Adrienn, a Nemzeti Drog Fókuszpont korábbi igazgatója Bayer István Díjat kapott a tudományos kutatás terén elért eredményeiért. Nagy Alíz, a szatymazi Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentum Rehabilitációs Részlegének vezetője, illetve Barna Erika, a Kék Pont korábbi kommunikációs vezetője pedig Veres Ilona Díjat kapott, a segítés és a társadalmi kommunikáció terén nyújtott teljesítményükért.  

A teljes programfüzet itt letölthető!

A kongresszuson közösségi rádió működött, hamarosan felkerülnek az ott felvett anyagok, számos érdekes interjút lehet majd itt meghallgatni!  

Sárosi Péter

A bejegyzés trackback címe:

http://drogriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr8813449923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.