"Minden komplex kérdésre van egy egyszerű válasz, és ez a válasz rossz."

A könyvabúzus 11 ismertetőjegye

2019. január 09. - Drogriporter

100505_shutterstock_475480363.jpgAz amerikai pszichiáterek diagnosztikai segédkönyve, a DSM-V a drogabúzus 11 kritériumát sorolja fel. Ezeket a kritériumokat lehet alkalmazni viselkedési rendellenességekre is. Ilyen például a könyvabúzus, avagy a könyvmolysági rendellenesség szindróma. Vigyázat, a cikk nyomokban iróniát tartalmaz! 

1. Több könyvet olvasol és hosszabb ideig, mint amennyit szerettél volna

Bizony, az igazi könyvfüggő szinte minden alkalmat megragad, hogy olvasson, vonaton, metrón, repülőn, fürdőkádban, ágyban és evés közben. A lakásod tele van szórva könyvekkel, a legkülönfélébb helyeken találsz félig nyitott könyveket, amelyekbe belelapoztál, olvasni kezdted, aztán félbehagytad. Ahelyett, hogy valami komoly dologgal foglalkoznál, például M1 híradót néznél, inkább terméketlen olvasással töltöd az idődet és elképzelt világokban kalandozol. A könyvek már alig férnek el a könyvespolcon, ki is kapsz a feleségedtől/férjedtől, hogy már megint új könyvet vettél az antikváriumban.

2. Sikertelen törekvés az olvasás csökkentésére vagy abbahagyására

Egy hétvégén átívelő binge-reading epizód után elhatározod, hogy ennyi volt, most már tényleg leszoksz a kóros olvasásról. Mardos a szégyen és az önvád, hogy ahelyett, hogy focimeccset néztél volna a vadiúj stadionban, fácánkakasra vadásztál volna vagy esetleg elvitted volna a családodat a felcsúti kisvasútra, már megint otthon penészedtél a lakásban egy rakás könyv fölött. Legközelebb már másként lesz, most már tényleg leszokok erről, mormogod magad elé éjjel a hálószobád sötétjébe. De a könyvundor nem tart örökké - hamarosan ismét azon veszed észre magad, hogy már megint az olvasáson jár az eszed, és gyanúsan sokáig nézegeted a könyvesboltok kirakatait. Azt mondják, a leszokásban lévő könyvfüggő fejben már akkor is olvas, mielőtt még visszaesett volna, és tényleg. Beismered, hogy tehetetlen vagy az olvasással szemben.

3. Túl sok időt töltesz azzal, hogy megszerezd a könyvet, hogy olvass és hogy felépülj az olvasmányélményből

Képes vagy egészen nagy összegeket elvásárolni az amazonon vagy az online antikváriumokban, és minden követ megmozgatsz, hogy hozzájuss egy könyvritkasághoz. Izgatottan várod, hogy megérkezzen a postán a legújabb könyvszállítmányod, aztán napokra eltűnsz a barátaid látóköréből, mindenféle hülye kifogást kitalálsz, hogy beteg vagy, hogy költözöl vagy hogy elraboltak az UFO-k - de persze aki ismer, átlát rajtad: már megint a pamlagon fetrengsz egy könyvvel a kezedben. És aztán amikor megint beletrafálsz valami remekműbe ami megingatja a világnézetedet vagy éppen szembesít az egzisztenciális horrorral, akkor napokig a hatása alatt állsz - mogorván méregeted az embereket a villamosmegállóban és filozófiai kérdéseken töprengsz, miközben kiszolgál a zöldséges.

 4. Sóvárgás és késztetés a könyvek után

Próbáltad már visszatartani a lélegzetedet? Meddig ment? Egy perc, másfél? Hát ennyire hatékony az, amikor próbálod leküzdeni a könyvek iránti sóvárgásodat. Kis könyv, nagy könyv, szögletes könyv, kerek könyv: mindegy, csak tolhasd újra a betűket az agyadba. Ha nincs más, és este a hotelszobádban csak a Bibliát tették az éjjeli asztalodra, akkor azt olvasod, még akkor is, ha történetesen buddhista vagy muzulmán vagy. Feküdtél már pszichiátrián, jártál már BA (bookaddict anonymus) üléseken és könyvmentes rehabon, de eddig még mindig visszaestél.  

5. A munkahelyi, otthoni és iskolai kötelességek elhanyagolása az olvasás miatt

"Szívem, levitted már a szemetet?" Ki a francot érdekel a szemét, amikor éppen ott jársz a könyvben, ahol kiderül, hogy mi a megoldás, ki a gyilkos, mi történik két kulcsszereplő találkozásakor vagy éppen sikerül-e a főhősnek kijutnia egy különösen forró helyzetből. Teljesen más tudatállapotba kerülsz, egy másik világban jársz, és hiába kellene vizsgára tanulnod, munkát elvégezned vagy takarítanod, ez a mi kis földi árnyékvilágunk nem tűnik elég érdekesnek ahhoz, hogy megérje az erőfeszítést. Az a másik, a könyv által teremtett világ ellenben... Milyen földöntúli gyönyöröket nyújthat verset olvasni a holdfényben, elpippantani egy röpke novellát a parkban vagy beszúrni egy egzisztencialista értekezést a pályaudvari WC-ben.

6. Az olvasás folytatása annak ellenére, hogy ez problémákat okoz a kapcsolatainkban

A társunk/szülőnk/gyermekünk nem mindig érti meg, miért is ilyen fontos nekünk az olvasás. "Hagyd a rohadt könyvet másra, engem vigyél fel a padlásra," sivítozik. És ha nemet mondunk, akkor persze jön a mosolyszünet, a pofákat vágás, a nem beszélek veled, a csúnya nézés. Egy idő után a barátaid is összesúgnak a hátad mögött, ez már másról se tud beszélni, csak arról, hogy miket olvas, olyan kérdéseken töpreng, mint hogy miért van valami és miért nincs semmi ahelyett, hogy a krumplis tészta ízéről vagy az időjárásról értekezne.

7. Fontos társadalmi, foglalkozással járó vagy rekreációs tevékenységek feladása az olvasás miatt

Teréz a múltkor elhívott a Békemenetre, de te megint kimentetted magad. Sürgős olvasnivalód akadt, Camus "Közönye" teljesen behúzott az örvénybe. Józsi elhívott egy Videoton meccsre, de te inkább Kierkegaardot választottad, vagy-vagy. És vajon hány vasárnapi miséről mondtál le azért, mert inkább Shakespeare szonettjeit olvasva hallgattad az ablakon doboló eső ritmusát?

8. Újra és újra olvasni annak ellenére, hogy ez veszélybe sodor téged

Olvasni bizony veszélyes. Hányszor szúrt le vajon a tanár, amiért megkérdőjelezted, hogy mire gondol szerinte a költő, vagy hogy miért is bukott el a forradalom? Hányszor sodort bajba az a buta olvasottságod, amikor kételyeidnek adtál hangot hittanon? És a munkahelyeden is sokkal hatékonyabban teljesítenél, ha nem lennének mindig önálló gondolataid ahelyett, hogy csak bólogatnál a főnök kinyilatkoztatásaira. Az olvasás bizony jelentősen megnehezíti, hogy hasznos, olajozott csavarja legyél a gépezetnek, nem pedig tudálékosan a jogaira hivatkozó polgár, aki mindig csak kritizálja a hatalmat. Hidd el, ha nem olvasnál, sokkal könnyebben napirendre térnél a sok hazugság és igazságtalanság felett, ami szükségszerű velejárója ennek az árnyékvilágnak!

9. A könyvolvasás folytatása annak ellenére, hogy tudod, az olvasás súlyosbít bizonyos fizikai vagy fizológiai problémákat

Ott van például ez a hülye Faludi György. Olvasgatott, sőt, még irkált is, hogy mások is olvassanak - olvasás-dílerkedett. A legális Lenin és Sztálin helyett illegális perzsa költőket fordított, meg Villont. Jól le is csukták az 50-es években és bezárták a recski olvasás-rehabilitációs központba, hogy kineveljék belőle az irodalmat. És amikor már valóságos emberi roncs volt és olvasás elovnási-tünetek kínozták a sötétzárkában, akkor vajon szakított az írás-olvasással? Nem! Ez a bolond még ott a vaksötétben is verseket faragott fejben, és megtanította őket a rabtársainak is. Pedig mindannyian a halált kockáztatták. 

10. Több könyvre van szükség ugyanazon hatás kiváltásához

Amíg az ember fiatal és még kevés könyvet olvasott, akkor hajlamos arra, hogy akár egy könyv, vagy akár egy szerző olyan mélyen megbabonázza, hogy az egész világot dogmatikusan ennek a könyvnek/szerzőnek a szemüvegén keresztül értelmezze. Többször is újraolvassa a Nagy Könyvet, ízlelgeti, idézgeti, élvezi a mámorát. Aztán amikor az ember egyre olvasottabbá válik, akkor egyre kevésbé tudja már ezt a hatást kiváltani belőle egyetlen könyv: kételkedővé, néha cinikussá válik, rájön, hogy sok olyan igazság, amiben korábban hitt, nézőpont kérdése. Hogy a valóság értelmezésének rengeteg oldalról és szempontból neki lehet rugaszkodni. Ezért aztán akár a valóság egyetlen szeletének értelmezéséhez is egy csomó cikket és könyvet el kell olvasnia.

11. Elvonási tünetek tapasztalása, amelyeket csak újabb olvasással lehet elmulasztani

Ki ne ismerné a könyvelvonási tüneteket egy könyvmentes időszak után? Amikor az ember meg-megáll az utcán, elmélázik, a metrón irigykedve nézi a könyvet olvasó lányt és éjjel arra riad fel izzadva, hogy álmában is olvasott. Ha ez megtörténik, akkor már elvesztél: elő kell venned a következő kötetet, kézbe kell venned, meg kell tapogatnod, érezned kell a papír illatát, hallanod a lapok susogását. Érezned kell, ahogyan a betűk szavakká, a szavak mondatokká és a mondatok jelentést hordozó szöveggé állnak össze, felszabadítva agyadban a dopamin eksztázisát. Ó jaj, milyen ridegen unalmasak a könyvtelen józanság órái, amikor csak a perceket számoljuk, hogy ismét átéljük a titkos gyönyört!

Sárosi Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://drogriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr1414550836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.