"Minden komplex kérdésre van egy egyszerű válasz, és ez a válasz rossz."

A nincs más választás hazugsága

2019. július 11. - Drogriporter

perfil-de-una-cabeza-con-una-mariposa-en-la-mente.jpgVajon mit nyújthat egy lánynak az első Ecstasy, aki súlyos lelki sebeket hurcolt magával a gyermekkorából? Ezt a írást egy olvasónk küldte be nekünk. Személyes élményeiről vall benne.

Ismerek egy lányt. Rendkívül jóravaló, értelmes, cserfes lányka volt. Kedvelték az iskolában, sorra cipelte a nehéz táskával együtt az ötösökkel teli ellenőrzőt is. Otthon sosem volt klasszikusan békés családi hangulatban, de a mélypont 13 éves korában kezdődött számára. Amikor a nevelőapja hozzányúlt, a család többi tagja nem sok mindent kezdett ezzel az információval, így elkezdett magába fordulni. Bár az általános iskolát nagyon jó eredményekkel zárta és a felvételije is maximálisra sikeredett végül mégis csúfos vereséget szenvedett az első félév végére.

A kitűnő tanuló, nagy reményű diákból három tantárgyból bukásra álló, iskolakerülő lett. Senki sem tudta a titkát, hogy a tanévkezdésre már a család különvált, anyja pedig kisemmizve menekült el vele egy bántalmazott embereknek és gyermekeiknek fenntartott intézménybe. Otthonban lakott két évet. Teljesen kifordult magából. Elvesztette elsődleges kötelékét anyjával, aki akkoriban már eléggé beteges volt fizikai és mentális szinten egyaránt.

Két szűkös év és néhol éhezés közeli állapot és kilátástalanság után kaptak egy lakást az önkormányzattól. Anyuka új választottja az első héten azt mondta erről a lányról, hogy soha semmi nem lesz belőle. Ezzel eldőlt a közös életüket érintő kérdés, mert az neki már nem volt jó ideje.

A kábítószerek világával első szerelme mellett ismerkedett meg. Az első olyan ember, akiről azt feltételezte, hogy valóban egység van köztük. Sokszor kínálták azelőtt is drogokkal, de mindig ügyesen kikerülte. Azonban 17 évesen a szerelem és a hovatartozás jegyében hamar rabjává vált az általuk nyújtott érzelmi elegynek.

Ez a lány én voltam…

Mit nyújtott nekem az első Ecstasy?

Bátorságot elsősorban. Belazultam. Óriási szeretetcsomagot kaptam tőle és én is ezt adtam tovább. Hirtelen megízleltem milyen az, ha el tudom engedni magam az intimitásban. Tulajdonképpen akkor feküdtem le először a szerelmemmel, közel három hónap után. Minden színessé vált. Hirtelen barátok között és a párom által családban találtam magam. Úgy éreztem, hogy most lemoshatom magamról a következő jelzőket: „abortuszkaparék” „mozgó óvszer” „biztos aznap sem volt tv adás, mikor készültél”.

Elképesztően megnyílt előttem az élet. Előbújt belőlem számtalan kreatív gondolat, ugyanakkor fel sem fogtam, hogy az eszem és a jó természetem ellenére valójában ezekkel a szerekkel egy lejtőn gurulok tovább, mely a felszín alatt történik. A lélek szintjén. Pár év leforgása alatt a kötelékeim elkoptak, motivációm beszűkült és erkölcsi, valamint szociális szinten is egy szint alá süllyedtem. Az Ecstasy csak a kezdet volt, követte azt a speed, majd kipróbáltam a ketamint, a kristályt és végül már kevertem is a dolgokat. Egy ponton túl sosem nyúltam. Kimaradtak az igazán kemény trip lehetőségek, de ez is épp elég volt a teljes meghasonuláshoz.

Ez a fizikai vetülete ennek az időszaknak, de nézzük mi történt érzelmileg!

Cserbenhagytak, ez történt leginkább. Sosem volt támogató közegem. Első meghatározó emlékem anyámmal való kapcsolatom szélsőséges irányváltását illetően az a pillanat, amikor sokadszorra készült elmenni teljes hétvégére az új barátjához. Úgy hatéves lehettem és teljes erőből téptem a kerítést, ordítozva, hogy ne hagyjon otthon. Megjártam egy vér szerinti apa elhidegülését, nemtörődömségét és néhol agresszív megnyilvánulását. Aztán megéltem, hogy az anyám helyett a nevelőapámhoz húzódtam, de végül benne csalódtam a legnagyobbat. És azt is, hogy egy molesztálás semmiféle következményt nem vont maga után az áldozathibáztatáson felül. Ezt követte az otthon nélküliség állapota, a gyermekkorom tönkretétele és a bizonyosság, hogy semmit sem érek. Ez a tehet komoly sebeket hagyott bennem.

2011 óta tudatosan, folyamatosan tisztítottam magam. Főként tudatilag, érzelmileg.

Azelőtt számtalan olyan dolog történt, amikre nem vagyok büszke. Azóta viszont az életem teljes mértékben megváltozott. Minden szinten képessé váltam integrálódni a társadalomba. Nem dohányzom, nem fogyasztok alkoholt, zéró toleranciával kezelem. Drogok közelébe nem mentem és ami fontosabb, megbocsátást tanúsítottam, elsősorban magamnak és másodsorban másoknak. El sem tudom mondani hányszor tapasztaltam életem során azt, hogy senki sem hisz bennem.

Hányszor hallottam még az esti iskolában tanító tanároktól is, hogy az érettségi is alig fog menni. Dicsérettel tettem le, majd emelt szintű irodalom érettségivel a kezemben jelentkeztem nemzetközi tanulmányom szakra és nagyon tetszett a pszichológia valamint szociológia.

Saját otthonom van, önellátó vagyok, vendégírói cikkeket készítek, saját rovatom van egy vidéki újságban és eddigi tapasztalataimból gyúrva elindult saját szakköröm, amit kizárólag nőknek, nőkről, egymás között tartanak azt a célt szolgálva, hogy egymást tanítva, emocionálisan gazdag közegben írás és olvasás, kreatív alkotás szintjén tudjanak fejlődni. Jó ideje írok egy saját kis oldalt és terveim között szerepel, hogy saját weboldal és háttértámogatás szerzése által fiatalokkal foglalkozhassak, amolyan jelzőlámpa gyanánt.

De most jöjjön a lényeg: a kábítószer fogyasztása minden szinten káros, ezt mindenki tudja. Azonban azt kevesen értik meg, hogy senki sem születik drogosnak, prostituáltnak vagy gyilkosnak. Egy gyermek meghatározó éveiben bekövetkező tragédia örök életre nyomot hagyhat, pláne egy generációk óta tartó negatív nevelési minta átörökítése kapcsán.

A szeretetlenség, mint jelenség sajnálatos módon hatalmas részére igaz a társadalomnak.

A gyermek elsődleges kapcsolati hálója a családja. Másodlagos az óvoda, iskola és később nő a tét, ahogyan növekszik, tágul a környezet. Egy erkölcsi, érzelmi kútban növekedő gyermek számára kitörési lehetőség kevés van és éppen ezért igenis nagy felelősség van a szülőkön, oktatókon, tanárokon. Arról, hogy a rendszer hogyan kezeli ezt, egy további egész fejezetet lehetne írni, de az egy másik téma.

Nem hiszem, hogy ne lenne választásunk! Mindig van! Ugyanakkor abban hiszek, hogy adott körülmények között, adott tudati szinttel, megfelelő érzelmi kiegyensúlyozottság hiányában az ember hajlamos gyors és könnyűnek tűnő, átmeneti örömöt okozó dolgok mellett dönteni. Ahogyan felnőttként is rávesszük magunkat egy instant levesre, melyről pontosan tudjuk, hogy semmi tápanyagot nem tartalmaz, de pillanatnyi éhségünket csökkenti, valójában egy gyerek vagy egy éretlen és kiszolgáltatott állapotban lévő fiatal gondolkodására sem lehet jellemző minden pillanatban a megfontolt és elemző magatartás.

A legnagyobb hajtóerő a saját poklukban élő, kilátástalanságot érző ember életében a tiszta szeretet és az értő figyelem! A perspektíva, hogy azt érzi és megélheti, hogy lehet más és jobb a jövője. Támaszt adni és felemelni őket. Ne ítélkezzünk felettük! Nincs a fejükre írva, hogy honnan jöttek, mit kaptak és mit tudnak adni valójában a világnak!
Hogy minek köszönhetem a saját életem változását? Bár megfordultam professzionális segítő programokban, jártam pszichoterápiára is, az alapvető változást egy barátom hozta el, akivel 2011-ben találkoztam. Hitt bennem, jót akart nekem, boldogságot akart nekem, jobb életet és ami a legfontosabb: szeretett.

Ma már társam van, aki elfogad, tanulom nap, mint nap azt, hogy bizalommal legyünk egymás felé de az alapok már jók… A múltam végre tényleg oda került, lélekben is, ahova való. Lezártam.

Pázmándi Anikó

FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://drogriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr5914937638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.