"Minden komplex kérdésre van egy egyszerű válasz, és ez a válasz rossz."

Minden negyedik magyar kipróbált már valamilyen tiltott szert

2019. december 02. - Drogriporter

77151877_472801973357229_6295020470668361728_n.jpgLegalábbis a kutatók legújabb becslése szerint. És fogadni mernék, hogy 2018 slágerdrogjának még a nevét sem hallottad. Az addiktológiai konferenciáról szóló alábbi beszámolóból kiderül ez is, és még sok más.

A Magyar Addiktológiai Társaság kongresszusain kétévente összegyűlik a drogterületen dolgozó szakemberek színe-virága, hogy megvitassák a drogjelenség legújabb trendjeit. A rendezvényre idén is a szokásos helyen, a siófoki Panoráma Hotelben került sor. Immár a hivatalos program részévé vált a reggeli "legális tudatmódosító" futás Barna Erával, az Almadovár Futóegylet alapítójával. Bizton állíthatom, valóban mámorító élmény futni a hajnali Balaton ködös partján. Szintén hagyományteremtőnek bizonyult a Rádió MAT, a konferencia saját online rádióadása, ahol Era mellett Dávid Fecó és Szabó Viktória beszélgettek a konferencia előadóival - itt számos érdekes riportot meg lehet hallgatni.

Immár másodszor került sor a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) által odaítélt díjak átadására. A segítő szakemberek munkáját elismerő Veres Ilona Díjat ezúttal Dr. Rigó Péter pszichiáter (Nyírő Gyula kórház drogambulancia) és Lencse Menyhért (Kék Pont) kapta, mindketten önfeláldozó munkát végeztek a drogfüggőséggel küzdő emberek érdekében. A tudományos munkásságot jutalmazó Bayer István Díjat pedig Csák Róbert szociológus kapta, akinek a nevéhez számos jelentős kutatás fűződött az elmúlt években. Ezúton is szívből gratulálok nekik!

Nagyon nehéz teljes képet nyújtani arról, hogy miről volt a szó a konferencián, hiszen a résztvevők számos párhuzamos szekció közül választhattak, és ha csak nem voltak képesek klónozni magukat, egyszerre csak egy témáról tanulhattak valamit. Ami a magyar nép drogfogyasztási szokásait illeti, mind a három, négyévente végzett nagy lakossági drogvizsgálat eredményeit bemutatták a kutatók. Ezek közül az egyiket Paksi Borbála (ELTE PPK) és kutatócsoportja készítette a felnőtt népesség körében, mintegy 1385 fős nettó reprezentatív mintán. Az elmúlt években nagy fejfájást okozott a kutatóknak egy rejtélyes jelenség: az epidemiológiai lakossági vizsgálatok ugyanis azt mutatták, hogy az illegális drogokat valaha kipróbáló honfitársaink száma 2007 óta stagnált és nem nőtt. Sőt, a hibahatáron belül ugyan, de inkább csökkenést mértek.

78532016_1189689394560120_8352182257808572416_n.jpg
De hát mi ezzel a probléma, kérdezheti a laikus olvasó: hiszen ez szuper hír, egyre kevesebbet drogozik a magyar. Mielőtt azonban egyes politikusok elkezdenék ünnepelni, hogy közelebb kerültünk a drogmentes Magyarország álmához, ki kell józanítanunk őket. Olyan ugyanis előfordulhat, hogy kevesebben fogyasztanak drogot egy évben, mint az előzőben. Azonban a valóságban az nem lehetséges, hogy az ugyanahhoz az életkorcsoprthoz tartozó emberek körében a drogok kipróbálásának előfordulása csökken. Ahogy a kutató fogalmaz: "Tekintettel arra, hogy a vizsgált 18-64 éves népességbe az egyes vizsgálati évek között belépő fiatal felnőtt népesség drogérintettsége rendre meghaladja a kilépő (64 éves kor feletti) korosztályok drogérintettségét, ez az eredmény a valóságban nem lehetséges (55-64 évesek: életprevalencia 2,7%)."Ha egy vizsgálat ilyen csökkenést mutat, akkor a kutatók bizton következtethetnek arra, hogy az eredményeik megbízhatatlanok.

Ez történt most is. Paksiék arra következtettek, hogy a megkérdezett felnőttek jelentős része nem mondott igazat a kérdezőbiztosoknak a drogfogyasztásáról. (Vajon miért is tehettek ilyet Magyarországon? Mi okuk van titkolózni egy illegális és megbélyegzett cselekedet miatt? Ezt az olvasó fantáziájára bízom!) Olyan módszereket kerestek tehát, amelyekkel a fogyasztási adatokat korrigálni lehet. Paksi Borbála egy kohorszvizsgálati módszert dolgozott ki a tiltott szerhasználat előfordulásának korrekciójára. Az egyes tiltott szerek mérésére pedig az ún. véletlenítési (RRM) módszert alkalmazták, amit a szigorú drogpolitikájú országokra dolgoztak ki. A véletlenítési eljárással történő adatfelvétel során az érzékeny kérdést (pl. fogyasztott már heroint?) egy semleges alternatív kérdéssel (pl. hány órát alszik egy nap?) együtt teszik fel. Azt, hogy a kérdezett melyikre válaszol, egy csak a kérdezett által ismert kimenetelű véletlen kísérlet (pl. kockadobás, pénzfeldobás) dönti el. Ezzel az eljárással egyéni szinten nem lehet beazonosítani az érzékeny kérdésre adott válaszokat, azonban, a véletlen kísérlet kimeneteleinek, illetve a semleges kérdés populációs eloszlásának ismeretében a kutatók becslést tehetnek az érzékeny kérdésre kapott válaszok megoszlására. Ezzel a módszerrel, láss csodát, az egyes szereket valaha kipróbálók mért aránya két-háromszorosára nőtt.

screenshot_2019-12-02_at_15_47_40.pngForrás: Paksi Borbála, Drogfogyasztás a magyarországi felnőtt népesség körében, 2019.

A tiltott drogokat kipróbálók aránya így a 2007-ben mért 9,3%-ról 23,2%-ra emelkedett. Miközben tehát 12 éve még csak minden tizedik, ma már majdnem minden negyedik magyar kipróbált valamilyen tiltott szert. Ha ezek a becslések jó úton járnak, különösen érdekes, hogy a legtöbben (22,8%) az utcán herbálként vagy biofűként ismert szintetikus kannabinoidot próbáltak ki, jóval többen, mint ahányan természetesen kannabisz növényt (15,9%), ami így csak a második legnépszerűbb tiltott szer. Nos, fontos megjegyezni, hogy ezek csak becslések - óvatosan kell őket kezelni! De azért érdekes elgondolkodni azon, hogy ezeket a növekvő trendeket abban az időszakban mérték a kutatók, amikor a drogtörvények és azok végrehajtása jelentősen szigorodott Magyarországon.

Ami a fiatalokat, az iskolások körében készített kutatások (HBSC, ESPAD) adatait illeti, azok szintén stagnáló trendekről tudósítottak. Az Elekes Zuzsa és Arnold Petra (Corvinus) által a 16 éves középiskolások körében végzett ESPAD vizgálat szerint 2007 és 11 között volt némi megugrás a kannabisz-fogyasztásban, de az elmúlt években nem volt különösebb mozgás semmilyen irányban. A felnőttkutatásokkal ellentétben itt a stagnálás lehetséges, hiszen ugyanazt a korcsoportot vizsgálja, amikor a fiatalok jellemzően drogokkal kapcsolatba kerülnek, és nem feltételezhetjük, hogy a belépők (pl. 14 évesek) érintettsége nagyobb, mint a kilépőké (pl. 18 éveseké). A legális cigaretta fogyasztásában viszont drasztikus csökkenés következett be. Ez fontos tanulság. Sokan ugyanis azzal érvelnek, hogy a kannabiszt a tinédzserek védelmében kell illegalitásban tartani. Pedig a dohányzás példájából úgy tűnik, a legális piac körülményei között a forgalmazás és a fogyasztás színtereinek szigorú szabályozásával valóban el lehet érni, hogy a fiatalok kevésbé férjenek hozzá az adott szerhez. (De ennek kifejtése már meghaladja ezen cikk kereteit.)

screenshot_2019-12-02_at_15_50_12.png
Forrás: ESPAD, 2019.

Visszatérve a szintetikus kannabinoidok piacához, érdekes volt ezzel kapcsolatban Horváth Gergely, a Nemzeti Drog Fókuszpont igazgatójának beszámolója is. Ő az éves drogjelentés előzetes adatait ismertette, többek között beszélt a rendőrségi lefoglalási adatokról. Ezek szerint a dizájnerek piaca valamikor az évtized közepén tetőződött, és ma már inkább stagnál - de a szintetikus kannabinoidok még mindig erőteljesen uralják a piacot. A vicces az, hogy a szernek, ami 2018-ban uralta a piacot, még a nevét sem ismeri senki: 5F-MDMB-PINACA. Ez egy potens szintetikus kannabinoid agonista - magyarul egy olyan molekula, ami ugyanahhoz a receptorhoz kapcsolódik az idegrendszerünkben, mint amihez a fű hatóanyaga, a THC.

5f-mdmb-pinaca-100g.jpg
5F-MDMB-PINACA szállításra készen: ebből lesz a "herbál" meg a "bió" - amiben semmi herbál meg bió...

Csakhogy ennek jóval nagyobb az ún. receptor affinitása - tehát intenzívebben hat az idegsejtjeink működésére, ergo jobban betépünk tőle. Részben ebből következnek a különféle negatív hatások, hogy gyorsabban és erősebb függőséget vált ki, hogy mértéktelenül használva paranoiához, egyes esetekben súlyos, akár hetekig elhúzódó pszichotikus epizódokhoz vezet. Márpedig olcsósága és könnyű beszerezhetősége miatt ez a szegények százezrei által favorizált szer ma Magyarországon. A dizájner drogok másik, a stimulánsok (pörgetőszerek) közé tartozó csoportját képviselő ún. katinonok piacát pedig az elmúlt évben egy szintén kevésbé ismert nevű versenyző uralta: az etil-hexedron (átvéve a stafétát a korábbi bajnoktól, a pentedrontól). A drogfogyasztói élményeket gyűjtő Erowid oldal szerint az etil-hexedron hatásait a leginkább a kokainhoz szokták hasonlítani, de attól eltérően jellemző rá egy Ecstasy-szerű empatogén fless is. Az elmúlt években a katinonok ára nőtt, miközben a szintetikus kannabinoidok ára enyhén még csökkent is - ez részben magyarázhatja, hogy miért szorult vissza az injektáló használat és miért egyre elterjedtebb a szegények körében a szintifű szívása.

screenshot_2019-12-02_at_16_03_45.pngAz Ecstasy tabletták hatóanyagának és árának növekedése Európában (EMCDDA)

És ha már a stimulánsoknál járunk, a klasszikus drogok, az Ecstasy, a speed és a kokain piaca az elmúlt években exponenciális növekedésnek indult megint. 2014 óta kétszeresére nőtt a rendőrség által lefoglalt amfetamin (speed) mennyisége, és minden mutató szerint begyűrűzött Magyarországra is az Európát elárasztó kokain-hullám - bár nálunk a szer magas ára (25 ezer forint/gramm) még mindig főleg a magasabb társadalmi státuszúak körére korlátozza a kokainisták körét. A kokainlefoglalásokban és a kokainfogyasztásban is jelentős növekedést mértek a kutatók, bár ez még jócskán elmarad a nyugat-európai szint mögött. Az Eki tabletták nagysága és MDMA-tartalma két-háromszorosára nőtt, ugyanakkor az ára is emelkedett (a bulizóknak érdemes odafigyelni és felezni-negyedelni azokat a tablettákat, amiket korábban egészben nyeltek be). A stimulánsok piaca szépen letükrözi a mai magyar társadalom szerkezetét: az elit drogja a drága kokain, a középosztály drogja főleg az Ecstasy, és a szegényeké a jóval olcsóbb etil-hexedron. (De persze ez csak az én feltevésem, hiszen a drogfogyasztók szociális mintázódásáról szóló vizsgálat eddig még sajnos nem készült.)

A konferencia számomra egyik legérdekesebb szekciója arról szólt, hogy mennyire károsan befolyásolja az ellátórendszer működését a büntetőjogi szigor és a fogyasztók megbélyegzése. Itt a Kék Pont munkatársai szemelvényeket közöltek a büntetőeljárás alternatívájaként alkalmazott 6 hónapos elterelés során végzett állapotfelmérésekből. Megdöbbentő, hogy mennyire nagy számban kényszerít a jelenlegi rendszer teljesen egészséges fiatalokat kezelésre, akik legfeljebb kocafüvesnek mondhatók. Évente 6-7 ezer fiatal megy át az elterelésen, számuk egyre nő. Az eltereltek körében végzett vizsgálat szerint az eltereltek többsége nem minősíthető problémás szerhasználónak, ergo semmi szüksége kezelésre. Eközben a dizájner drogokat fogyasztók egyre népesebb tábora (tavaly 3072 ember, a korábbi évben regisztrált 1637-el szemben!), akikre a szabálysértési törvény vonatkozik, teljesen ki vannak szorítva az elterelésből. Arról nem beszélve, hogy az ellátórendszer alulfinanszírozottsága, a szakemberhiány és az ártalomcsökkentő-utcai megkereső programok hiánya miatt egyre kevesebb ember jut be önként kezelésbe. Ennél jobban kevés dolog mutatja a rendszer abszurditását: kényszerkezeljük az egészségest, miközben a rászoruló, valóban függő emberek ezrei láthatatlanok az ellátórendszer számára.

A konferencián bemutattuk annak a kutatásnak az eredményeit, amit a budapesti és belgrádi injekciós drogfogyasztók körében folytattunk 2018-ban. Ez a kutatás azt vizsgálta meg, hogy a két városban milyen hatással járt a tűcsere programok bezárása a volt kliensek életére (Budapesten főleg politikai okból, Belgrádban pénzhiány miatt került sor a bezárásokra). A kutatási eredmények szerint a Kék Pont tűcsere volt kliensei nem csak jelentősen kevésbé fértek hozzá magához a tűcsere szolgáltatáshoz, de egyben egy sor más olyan dologhoz is, aminek alapvető szerepe volt abban, hogy lehetővé tegye a társadalmi reintegrációjukat. Ezek a programok voltak az egyedüli helyek ugyanis, ahol ezek az emberek bármi figyelmet, törődést kaptak, ahol átélhették a valahová tartozás érzését - és ahol emberként kezelték őket. Hiába papol a kormány a felépülésről, ilyen programok nélkül azt sem lehet elvárni, hogy az utcai drogfogyasztók bejussanak a terápiás közösségekbe.

Szécsi Judit, az ELTE kutatója Kőbányán végzett kutatása egyébként alátámasztja azt a feltevést, hogy a Józsefvárosból a rendőri szigorral kiszorított marginalizált drogfogyasztók nagy számban jelentek meg aztán a X. kerületben. Itt aztán, különösen a nyomor által sújtott lakórészek esetében, ugyanazok a problémák jelentkeztek, mint a Magdolna negyednél. Bár az injekciós fogyasztási forma minden mutató szerint visszaesett az elmúlt években (a fogyasztói beszámolók alapján egyszerűen költséghatékonyabb a fóliázás és a szintifű-szívás), ez nem jelenti azt, hogy nincsen szükség ártalomcsökkentésre. Az ártalomcsökkentés lényege ugyanis nem a tű, hanem az ember: az ő igényeihez, szükségleteihez igazított, az őt saját életterében megkereső pragmatikus szolgáltatások. Most, hogy a drogpiac változik, nagy szükség lenne a fejlesztésekre - de amikor a szervezetek a fennmaradásért küzdenek, innovációra sajnos nem nagyon marad se idő, se pénz, se energia.

Nagyon sok érdekes előadás és beszélgetés zajlott még le ezalatt a néhány nap alatt - többek között az alkoholproblémák kezelésének újszerű megközelítéséről, ami a szociális ivást promótálja, a női drogfogyasztók traumakezeléséről, a gyógyászati kannabiszról, a pszichedelikumokról, a viselkedési függőségekről, a dohányzással kapcsolatos ártalomcsökkentésről, a serdülő drogfüggők rehabilitációjáról. Ezeket még címszavakban sincs most lehetőségem ismertetni. Néhány dologról nagy biztonsággal meggyőződhettem az elmúlt napokban. Először is, kitűnő, nagy tudású szakemberek dolgoznak ezen a szakterületen, akik megfelelő politikai és pénzügyi támogatással, ha csodát nem is, de nagyon jelentős eredményeket tudnának elérni a drogproblémák kezelésében. Másodszor, fájón hiányzik Magyarországon maguknak a drogfogyasztó embereknek a bevonása, megjelenítése a hasonló szakmai rendezvényeken - nem csak mint a programok klienseinek, de akár a rekreációs színtér képviselőinek részéről is (ezen még dolgoznunk kell). Harmadszorra, sajnos a konferencián megjelenített tudás, humanista hozzáállás és szemlélet még mindig fényévekre van attól, amit a társadalom, és a politikai döntéshozók jelentős része erről a kérdéskörről és annak megoldásairól gondol és hisz. Amíg a kettőt nem sikerül közös nevezőre hozni, addig nem várható komoly előrelépés.

Sárosi Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://drogriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr3015334876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.