"Minden komplex kérdésre van egy egyszerű válasz, és ez a válasz rossz."

Amikor a fű nem segített

2020. február 16. - Drogriporter

cannabis-for-depression-2.jpgVannak olyan nehéz időszakok, amikor a fűszívás nem segít, hanem ront a helyzeten - ez a tanulsága olvasónk, Laci beszámolójának.

Szeretném megosztani veletek egy élményem. Évek óta szívok füvet. Különösebb gondom sosem volt vele. Néha túlszívtam magam, amikor kialvatlanul vagy esetleg 2 nap étkezés nélkül elszivtam egy cigit. Ilyenkor előfordult, hogy nem esett jól, de általában csak segített. Mind lelkileg, mind kreatív munkában, mind az emberekkel ápolt kapcsolataimban. Könnyebben is ismerkedtem a fű segítségével.

Könnyebben tanultam és ha problémám volt, nem feszengtem, hanem megpróbáltam megoldást találni rá. Kb. egy másfél éve, miután kirúgtak a munkahelyemről mindenféle koholt vádakkal, döntést hoztam arról, hogy amíg tart a félretett pénzem, csak a céljaimmal, a családommal, és magammal foglalkozom. Minden úgy is alakult, ahogy terveztem. Szépen fejlődtem abban, amit csinálok. Több időt töltöttem a testvéremmel, szüleimmel, és ami a mostani írás szempontjából fontos: a kutyámmal is.

Már látszódtak rajta az öregedés jelei. Külsőleg-belsőleg egyaránt. Munka nélkül akár órákat is lent tudtam vele lenni vagy egész nap. Ezalatt az idő alatt ugyanúgy szívtam, de valami megváltozott. Elkezdtem szorongani, nem tudtam, miért. Először arra gondoltam, hogy lelkifurdalásom van amiatt, hogy nem dolgozom, és hogy egyáltalán abban a helyzetben vagyok, hogy ezt megtehetem, miközben mások 3 állással is alig jönnek ki napról napra.

Sokmindenre gondoltam, hogy miért lehet. De most, amikor ezeket a sorokat írom, úgy érzem, valahol sejtettem, hogy a kutyám, aki a legeslegjobb barátom volt, és ugyanolyan csaladtagnak tekintettük, akárcsak egymást, az utolsó évét tölti velünk. Aztán eljött a napja annak is, hogy meghalt. Nem volt szép halála. Végigszenvedte és sírta az éjszakát, majd reggel a második görcsös roham elvitte...

Ráadásul a kezeim között. Próbáltam újraéleszteni is, de nem sikerült. Előtte való nap voltunk vele orvosnál és az éjszaka folyamán több állatmentőt is hivogattunk, de senki nem vette fel. Viszont ami a történetem szempontjából lényeges, hogy már a halála előtt is egyre jobban szorongtam, mikor cigiztem. De mióta nincs velünk, azóta ha elszivtam egy cigit, rámjött a rosszullét. Nem csak a szorongás. Ráz a hideg, remegek, szédülök és ami ennél is aggasztóbb, hogy már józanul is így vagyok. Emiatt hagytam abba a fűszívást.

De mióta kihozta ezt belőlem, azóta eddig a pontig semmi nem segített. Az egyik pillanatban semmi bajom - tegyük fel éppen ebédelek - és hirtelen mint egy hullám végig árad az egész testemen egy érzés, mintha a testem minden erejével azon lenne, hogy elájuljak és mindez azért, mert azzal próbáltam megnyugodni, hogy a szokásosnál erősebb cigiket szivok (legalábbis a tapasztaltak alapján ezt érzem és gondolom).

Legyen ez egy példa, hogy akármennyire is jó a spangli, akármennyi jótékony hatása is van mind a testre mind a lélekre - ha nem megfelelően, megfelelő időben és megfelelő okkal nyúlsz dolgokhoz, amikről azt hiszed, hogy segítenek, még a fordítottját is kihozhatja az emberből. Ennek hatására döntöttem úgy, hogy leteszem az egészet. Remélem, hogy idővel jobban leszek. Ha valaki ezt olvassa, legalább tud segíteni neki ez az írás, hogy a sötétebb, reménytelen és szomorú időkben jobban gondolja át, miben is keresi a segítséget és a megnyugvást. Köszönöm hogy végigolvastad!

Laci

FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma - akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://drogriporter.blog.hu/api/trackback/id/tr2815476968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.